Most először 2 év után kezdtem valakit úgy igazán megkedvelni. Erre fogja magát, és hirtelen a semmiből éppen úgy dob, mint a 2 évvel ezelőtti fiatalember. Van valaki más, akit korábban ismert meg és így nem tud új dologba kezdeni. Ezek után felmerül bennem, hogy talán éppen én vonzódom azokhoz, akiknek nem kellek eléggé...

És a gyönyörű az egészben,hogy úgy tűnik, beindult a tavasz a fiúk fejében, mert ezen a héten hárman hívtak el randizni...persze pont akkor, amikor a legkevésbé sem vagyok nyitott senkire. F*ck U Universe! Én elmentem inni...

Végre meghoztam a határozott döntést és szakítottam. Valahogy régen olyan könnyen ment, azóta viszont, hogy megéltem igazán fájdalmas szakításokat már rettegek tőle. Talán könnyebb, ha velem szakítanak. Folyton csak szorongtam attól, hogy megbántom, hogy ki kell mondanom a szavakat amiket már alaposan megterveztem. Túl vagyok rajta, úgyhogy már csak a sebeimet kell nyalogatnom. De bízom benne, hogy hamar összekapom magam, mert nem volt ez egy komoly kapcsolat...

A bánatomat van bőven mibe fojtani. Sok-sok tanulnivaló, szakdolgozat, munka...Remélem, hogy ismét produktív módon töltöm majd a szingli időmet. 

Egyébként mindenki azt mondta a környezetemben, hogy nem értik, miért járok "ilyenekkel" (a milyenségük változó). Igazából ez nagyjából 2 éve kezdődött. Azelőtt a legokosabb, legmegbízhatóbb srácokkal randiztam. Aztán valami elborult bennem, vagy talán csak megtalált a kalandvágy, de felfedezhető mintázat nélkül különféle defekttel rendelkező pasikat fogtam ki. Az is lehet, hogy csak az önértékelésemmel van probléma. Vagy csak más akarok lenni. Most viszont már nagyon unom a nyűglődést és egy herceget szeretnék találni. Addig pedig meg sem állok senkinél. !!!. 

Végre visszakaptam a laptopom, úgyhogy első dolgom bepótolni a sorozatlemaradásom. Agymenők, How To Get Away With Murder, 2 Broke Girls, Pretty Little Liars...és mindjárt kijön a Két pasi meg egy kicsi új része is. 

No, és ha ezzel a fontos teendővel végeztem végre nekilátok a szakdogámnak. Gyűlölök beadandót írni, nem vagyok egy kutató alkat. Maga az olvasás még érdekes, szeretem ahogy a sok különböző nézetből, kutatási eredményből összeáll egy kép a fejemben. De leírni az egészet borzasztó unalmas. Olyan nagyot és újat úgy érzem, hogy még nem tudok alkotni, abból pedig, amit mások már leírtak összehozni valamit, olyan, mintha gépírást gyakorolnék. 

A barátféleségem tegnap megérkezett Magyarországra. Eltöltöttünk egy nagyon szuper estét, erre megsértődött valamin és durcásan elment. Bár ez nem egy olyan igazi kapcsolat (nem tudom, az honnan kezdődik, de nem érzem annak), de azért igenis megvisel, hogy mérges rám. Főleg, mert elvi kérdésen megy a vita, amiben úgysem fogunk dűlőre jutni, mert egyszerűen más az értékrendünk és az alapvető nézetünk az adott kérdésben. Ráadásul egyáltalán nem is érzem magam hibásnak. Úgyhogy ki tudja, mi lesz velünk ezután. Lehet, hogy itt vége is van. Jelenleg zaklatott vagyok, úgyhogy azt hiszem, muszáj lesz futnom egy nagyot, hogy kitisztuljon a fejem és a legjobb döntést tudjam meghozni, ha arra kerül a sor. 

Egyébként, bár ez a konfliktus eléggé elrontja a tegnap este összhatását, azért a buli nagyon jó volt. Józanon nézni a részeg csajokat és a vadászó férfiakat mindig mulatságos. Ajánlom figyelmetekbe! 

Nem írtam már 2 hete a fiatalemberről akit véletlenül ismertem meg, mert annyi gondolat kavargott ezzel kapcsolatban a fejemben, hogy le sem tudtam volna írni. Na jó, még mindig nem igazán megy.

Külföldi a drága, úgyhogy nem olyan könnyű találkoznunk, de múlt héten 1 napra, most pedig 3 napra visszajött Budapestre, hogy randizhassunk. A fulladozás és a kíváncsiság érzése váltogatta egymást bennem. Fulladoztam, mert hirtelen itt termett valaki, akit alig ismerek, és 3 napig együtt kellett vele lennem, mert mégsem küldhetem haza csak úgy, pedig ki tudja, hogy lesz-e egyáltalán jövője a kapcsolatunknak. Ráadásul bizalmatlan vagyok, mert az, aki amúgyis alig van Magyarországon, azt hazudhat amit akar, úgysem jövök rá (mondjuk a legutóbbi csalódás óta eleve senkinek nem hiszek el semmit). Nem is érzem azt a nagy borzongást amit akkor szoktam, amikor egy kapcsolat kialakulóban van. Ez mondjuk lehet azért is, mert evidens volt, hogy tetszünk egymásnak, nem volt meg a vadászat izgalma. (és talán mert van valaki a környezetemben aki kicsit tetszik?) Valaki, aki jött már össze úgy valakivel, hogy rögtön randival kezdődött az ismeretségük árulja már el, hogy a pillangók mikor érkeznek a hasba!

Mindezek ellenére kicsit jobban megismerve nagyon szimpatikusnak tűnik. Ambíciózus, okos, optimista, humoros, szeret szeretgetni...Az elején még elég nehéz volt angolul kifejeznem magam és fárasztó is volt egy fél napig angolul beszélni, de mostanra egészen belejöttem és így jobban el is tudok lazulni mellette. Csak jönne már az a szerelmes érzés...

Igazából az ismerkedésből még baj nem lehet, nincs senkim, neki sem, szóval megéri próbálkozni a dologgal. A fejleményekről majd tudósítok a későbbiekben :)