Nem írtam már 2 hete a fiatalemberről akit véletlenül ismertem meg, mert annyi gondolat kavargott ezzel kapcsolatban a fejemben, hogy le sem tudtam volna írni. Na jó, még mindig nem igazán megy.

Külföldi a drága, úgyhogy nem olyan könnyű találkoznunk, de múlt héten 1 napra, most pedig 3 napra visszajött Budapestre, hogy randizhassunk. A fulladozás és a kíváncsiság érzése váltogatta egymást bennem. Fulladoztam, mert hirtelen itt termett valaki, akit alig ismerek, és 3 napig együtt kellett vele lennem, mert mégsem küldhetem haza csak úgy, pedig ki tudja, hogy lesz-e egyáltalán jövője a kapcsolatunknak. Ráadásul bizalmatlan vagyok, mert az, aki amúgyis alig van Magyarországon, azt hazudhat amit akar, úgysem jövök rá (mondjuk a legutóbbi csalódás óta eleve senkinek nem hiszek el semmit). Nem is érzem azt a nagy borzongást amit akkor szoktam, amikor egy kapcsolat kialakulóban van. Ez mondjuk lehet azért is, mert evidens volt, hogy tetszünk egymásnak, nem volt meg a vadászat izgalma. (és talán mert van valaki a környezetemben aki kicsit tetszik?) Valaki, aki jött már össze úgy valakivel, hogy rögtön randival kezdődött az ismeretségük árulja már el, hogy a pillangók mikor érkeznek a hasba!

Mindezek ellenére kicsit jobban megismerve nagyon szimpatikusnak tűnik. Ambíciózus, okos, optimista, humoros, szeret szeretgetni...Az elején még elég nehéz volt angolul kifejeznem magam és fárasztó is volt egy fél napig angolul beszélni, de mostanra egészen belejöttem és így jobban el is tudok lazulni mellette. Csak jönne már az a szerelmes érzés...

Igazából az ismerkedésből még baj nem lehet, nincs senkim, neki sem, szóval megéri próbálkozni a dologgal. A fejleményekről majd tudósítok a későbbiekben :)